Month: November 2019

Nyelvművelő: jelenségekről írok

A szomorú valóság, mint eddig is, hogy ezt a szókapcsolatot sem Gerle Éva találta ki.

A Komédiás-gyónás vallomás, megírom benne a kudarcaimat, a tévedéseimet. Azt, hogy katolikus szellemben nevelt ember létemre főiskolás koromban megszédített a kommunizmus. Nagyon őszintén leírok mindent, de egyetlen kollégámat sem árulom el. Csak jelenségekről írok, mert lehet, hogy tévedek. Leírtam, ha valami erkölcstelen volt, de a neveket nem, senkinek a neve ne mocskolódjon be az én tévedésem miatt. (Interjú László Károllyal, 2009)

Nyelvművelő: Szügyig belemenni

Szerkesztőségünk őszintén sajnálja, de ez sem Gerle Éva találmánya.

Si King, “Dalok könyve” (Budapest, 1974) egyik versében felbukkan a “gázolok szügyig a virágban” verssor.

Részlet egy kritikából: ” A mesterkurzuson Alföldi játssza a szigorú tanárbácsit, aki keményen beszól mindenkinek, szügyig belegázol a művészi lelkecskékbe, ezek a legviccesebb pillanatok. ” (innen, megjelent 2007. november 16)

Nyelvművelő: Ujságíróagy

A szó, bár különírva, felbukkan a Szentesi Lap 1906. október 7.-i számának egyik cikkében:

Egybeírva Michael Crichton “Őslénypark” c. regényében is előfordul (Budapest: Maecenas 1993, 275. oldal).

A kifejezés felbukkan egy 2009-es cikkben:

“Ez volt a következő kérdés, amit az információtéglákból precízen építkező újságíróagy saját magától megkérdezett” (innen).

Nyelvművelő: Öninterjú

Igazán kár, hogy Karinthy Frigyes elorozta ezt a szép szót a blogger elől.

ŐRÜLT SIKEREM A TÉBOLYDÁBAN

Öninterjú egy hangversenyről, amelyen felolvastam.

Kérem, csak tessék. Hát igen – felolvastam a Schwartzerban. Dehogynem, csak parancsoljon – figyelek a kérdésekre, csak kicsit szórakozott vagyok. Hogy milyen impresszióm volt rendkívüli közönségemről?

Igazán nem kívánhatok magamnak jobb közönséget. A szanatórium betegei figyelmesen és jóindulattal hallgattak végig. Talán nem hangzik túlzásnak vagy szerénytelenségnek, ha biztosítom önt, hogy őrült sikerem volt. Az igazgató, aki meghívott, hogy tartsak felolvasást a betegeknek, igazán nagyon kedves volt, és azóta is lelkiismeret-furdalásokat érzek, hogy köszönés nélkül mentem el, éjjel egy órakor, a Kékgolyó utcából.

(Karinthy Frigyes)