Gerle Éva tíz éve ígéri a Barbara-regény megírását és megjelentetését. Pár olvasója elunta a várakozást és úgy döntött, megírják helyette. Ime az első részlet:

Barbara kicsit késett, de nem volt zavarban. Büszke tekintettel, királynői termetét előnyösen kiemelő piros tűsarkújában és ocelotmintás leggingsében határozottan lépett be a tárgyalóba. Rosszakarói – bár kárörvendve várták a pört –  gyáván távol maradtak.  A hallgatóság halkan felmorajlott, ahogy a megbizonyosodott: az alperes valóban az elmúlt évek legsikeresebb bestseller szerzője. Ahogy Barbara átnyújtotta a bírónak igazolványait, a tárgyalótermet átszövő, porszemektől dús fénypászmák fényesen verődtek vissza Barbara acélos izomzatú, mégis nőies vállain, dús hajkoronáján. A már-már földöntúli kép láttán a hallgatóság nőtagjai – szépségkirálynők, fitnesz modellek, testépítők – irigyen összesúgtak, de kénytelen-kelletlen elismerték, ehhez a szinthez ők nem érnek fel.A felperes hosszan előadott, alaptalan keresetei követeléseit Barbara csípőből zúzta szét, maga a bíró is elismerően bólogatott a brilliáns logikával előadott jogi érvelés hallatán és a keresetet azon nyomban elutasította.Barbara a rajongók és a sajtó őrjöngve ünneplő tömegén áttörve, mosolyogva válaszolt néhány kérdésre, de aztán kedvesen szabadkozva távozott. Délután még várt rá egy maraton és egy interjú, ahol a frissen kapott Kossuth-díja lesz a téma.

…

…Barbara a hatodik Illy után végre erőt érzett magában, hogy átnézze a postáját. A feladók már régi ismerősként köszöntek rá: rendőrség, bíróság, végrehajtó. Sóhajtva leült a viseltes Macbook elé, és nekiállt a tarháló leveleket kiküldeni a rajongóinak. A három levéllel hamar végzett, nekiállt hát a netet túrni, lássa, mit csinálnak, hogyan élnek az ellenségei.

Innen.